Az egyik kedvenc nyaralós történetem a tavalyi nyárhoz kapcsolódik. 

 A történet előzménye, hogy másfél év távkapcsolat után június végén haza jött a pasim, Szófiából. Elterveztük szépen, milyen tuti jó fesztiválozós, bulizos, jövős-menős nyarunk lesz.

 2 héttel kesőbb kezdődött is kedvenc balatoni fesztiválunk, amire jó előre megvettük a bérleteket, az előző évből kiindulva. Egy héttel előtte kiderült, hogy én kapok egyet ingyen. Nem baj, majd eladjuk árában és milyen jó lesz. Persze azt nem számoltuk, hogy ez mégiscsak Magyarország es a sok hülye azt hitte majd vesz egy csomót és az majd milyen biznisz  lesz, ha megint elfogynak a bérletek. Nem lett. Úgyhogy én sem tudtam eladni a sajátomat. - 25 ezer, nem baj jo lesz ez meg azért.  Egy kedves baratunk felajanlotta par km-re levő nyaralójat szállásként, " Jippi, nem kell szállást fizetni!" Kb. akkor nullán vagyunk :D Úgyhogy elindultunk 3-asban a Balatonra, de "minek menjünk két kocsival?" felkiáltással egy autóba pakoltunk es irány a magyar tenger. T. mondta, hogy neki fel kell jonnie hétvégen, de másnap visszajön. Persze nekünk úgysem kell az autó, jöjjön fel vele majd.

 Jól is indult minden, azt a sacperkábéé 85. dolgot leszámítva, hogy indulás előtt két nappal eltünt a macskánk. Dragi, a bolgár hegyimacska.

 Szóval, csak leértünk. Első nap szuper buli. Délelött arra ébredek, hogy kint nagy a zsivaj... gyanús. Kimegyünk, tele a ház idegenekkel. wtf? Szépen bemutakozás, aztán kiderült, hogy Tomi a háztulaj még másoknak is felajánlotta a kecót, nem baj nekünk van külön szobánk. Nevekre azóta sem emlékszem, egyet kivéve :) Nap eltelik, buli, fürdés, jó idő, barátok keresgélése, szokásos. Minden ok.

 Péntek este telefon csörög, hogy látták a macsekot. Szuper!!! Tamás úgyis jön fel megnézi mienk-e tényleg a szőrös. (A történethez hozzá tartozik, hogy az autónk automata, volt. Nem nagyon tudott vele elindulni, de hát van jogsija vagy 20 éve. De azért szóltunk, hogy csak lassan.   -  kisbetüs rész volt.) Felér Pestre. Telefon. Izgulás. Nem a mienk :( Akkor igyunk egy pálinkat vagy kettőt. Kedvenc előadom, fergeteges buli, boldogság, szerelem :) hajnal 6. Hazaérünk, röpke 5 km séta után, irány a zuhany. A ház is üres megint... édes kettes... :P

 Telefon csörög, Tamás az. Kérdés: "hova vitessem a kocsit?" hmmmm? mi is van? 160-nal lebontott Fehérvárnál pár szalagkorlátot és várja a trailert. Neki csak a kisujja fáj. Padló. - 3.000.000. Nincs rajta casco. Hát, akkor igyunk valamit. A következő két napra nem nagyon emlekszünk. Csak a hintaágyra, a röhögésre (persze kínunkban). Ja, és a bacardikóóólára, a mennyiségre már nem :D

 A kocsi még mindig nincs kész, de az egy masik történet, de azóta túl vagyunk egy újabb balatoni fesztiválon, ami remekül sikerült. És Tamást is szeretjuk, tényleg. Idén is nála laktunk, csak kocsikulcsot nem adtuk. Egyszer felajánlotta, hogy szívesen áthozza Zamárdiból a parkolóból, azt hittem viccel :D de nem adtuk! Ezek utan azért megérdemeljük, sztem hogy mi nyerjünk :)